Bezárt a játszótér Befejeztem a naplózást, mert ahogy twitteren is karcoltam minap: Olvasónak még mindig jobb vagyok, mint botcsinálta auktornak. Utóbbi időben motivációhiánnyal küzdök, szívből utálok ún. 'teszteket' írni, a hírezés és posztolás dögunalmait feldobni pedig lehetetlen – kizárólag kétes gémeri maszatolással/humorizálással tudnék szolgálni eztán is, ami eséllyel vezetne további kínos izzadságszaghoz. Nem spilázom túl. Kedvenc ízlésficamos játszóteremnek sokat köszönhetek! Írásgyakorlásra, tanulásra tökéletesen megfelelt, ám inkább nyitnék mostanság más irányokba.   Értsd, egy személyesebb hangvételű – szintúgy játékos – naplóval jelentkezem majd, valahol, valamikor. Cimkék: Konzolátus, OFF Írta: rico77 - 2010-02-03 03:00:44 8 Hozzászólás Darksiders: Wrath of War – És eljövé az apokalipszisnek tüzes lovasa.. Prológus: Előhang, amely elsietett konklúzió is, úgyszolván two in one. Soul Reaver, Zelda, Shadow Man, Portal, Warhammer univerzum, Ninja Gaiden etc.. halomnyi reformer alkotás, melyek inspirációval szolgáltak a Darksiders projekt megfoganásakor. Nyersebben: A THQ szivárványszínben tündöklő third-person henteldéje, plágium, erős kézzel elkövetett lopások egyvelege. És ezt a tényt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, orcátlan nyúlásokról van szó, elsőre bizarr koktélról, melyben az imént említett művek védjegyügyileg lettek kisemmizve. Antihősről, kinek ténykedése hosszú távon nem lehet iránymutató a mai, illetve mindenkori videojáték piacon. Bármennyire kellemetes az összhatás, az egyediség ilyen fokú mellőzése ezúttal sem számíthat bocsánatos bűnnek. A célszalag átszakítását követően, ezért lesz majd annyi az annyi. Valami bűzlik apokalipszisföldön Egy napon valóra válnak a Jelenések Könyvében taglalt utolsó borzalmak, ahogy az írva vagyon.. mondhatnánk, ha nem lenne a végítélettel némi gubanc. Csak War (Háború), az apokalipszis négy lovasának egyike érkezik meg civilizációnk megsemmisülésének kezdetére. Középkori hóhérba oltott szuperhősünk meglepődve konstatálja, hogy a próféciában foglaltakkal egyéb baki is vala'. Az Angyalok és a Démonok alaposan összerumliztak. Gigászok elkeseredett harca, halálhörgés, térerőhiány, káosz. Lovasunk rövidke előjáték után alulmaradva a földi csatározásokban, mint vádlott kerül a Tanács színe elé. Majd a halálos ítéletet megmásítva a Tanács, Watcher (hangja Mark „Luke Skywalker” Hamill) láncpórázos felügyelete alatt visszaküldi War-t kedvenc anyabolygónkra, mégpedig azzal a kézenfekvő utasítással, hogy egyszer s mindenkorra hozza helyre a két rivális királyság által elkefélt nagy világvége balhét, és az ősi egyensúly visszaállítása érdekében kíméletlenül vágjon rendet a zűrzavarban. „Újra itt a kaszás, ez jobb mint egy jó ba****” A Darksiders világa hektószámra pirosat fröcskölő és sziklakemény – ezt szerettem benne igazán, ez volt az ami azonnal megfogott – Horseman alapból (démonná alakulva pláne) egy drabális állat, csakúgy mint a kaland többi szereplője. Itt érezni a testek mázsás, flaszterban nyomot hagyó súlyát és a csaták alatt gerjedő elképesztő energiákat. A harcok hevében szívószálként hajlanak a villanypóznák, embernagyságú fegyverek csapnak össze bősz szikraesőt hányva és a rozsdaette autóroncsok papírgalacsin könnyűséggel hajítódnak át a pályákon. (Persze távol álljon tőlem, hogy imába foglaljam a Havok motor kreálta csodatételeket; akadnak problémák a fizikával, tessék felugrani mondjuk a liftek függőlegesen forgó fogaskerekeinek tetejére..). A Lovas körkörös támadási sémára épülő kombós-kaszás vérengzései, ha nem is mentesek az operatőri hibádzásoktól, menthetetlenül odaszögezik a gamepadot sanyargató nagykorú játékost a HD kijelzője elé. Gyors sebességű vagdalkozás, különböző harcmodort képviselő dögök tucatjai ellen. A kezdeti arénabunyók teljesítésével szerencsére hamar sikerül belerázódni a kezelés fortélyaiba. És amint elsajátítod acélvillogtatás technikáját, a harc olyanná lesz akár egy művészien koreografált (halál)tánc, a támadások elöl azonnali kitéréssel és válasszal, végül laza slow motion kivégzéssel, végtagokat csonkolva, beleélősen. A DWoW mechanikilag jól bejáratott sémákat követ, porhintés nélkül másolja a Zelda-ban és Soul Reaver-ben megtapasztalt, egymásba szőtt játékterek felépítését. Értsd, viszonylagos szabadsággal haladhatsz, a cél többnyire kötött, átugorhatatlan, elsőre lineáris útvonalon megközelíthető, majd idővel olyan játékszerekhez & démoni tulajdonságokhoz jutsz (és egy vérgizda tüzes hátashoz, de pszt), hogy a lezárt pályaszakaszok/rejtett cuccok elérhetővé vállnak. Az egyetlen, nagyjából 5 percnyi repkedős szekvencia jóféle retróba hajló figyelmesség a készítők részéről ám – üresjárat híján – már-már szükségtelen színfolt.  Az energiát és kék-sárga lelkeket szüretelő mészárlások egyenlő arányban állnak az agymunkát igénylő ládatologatós, logikai, illetve ügyességi alapokon nyugvó dungeon felfedezésekkel. Tökéletes a balansz. De, hogy konkrét példával szolgáljak az imént említett szürkeállomány tornáztatásra, elhadarok egy apró momentumot szemléltetésként: Az előtted tornyosuló piros kristályhegy kizárólag robbantással zúzható le, ilyenkor War rádob a klasszikus formatervezésű golyóbombákból a torlaszra, majd a bumerángjával sorban begyújtja a falon sorakozó fáklyákat, és végezetül a lángoló röppengével a robbanóanyag gyújtózsinórját (aki elárulja, hogy hol lehetett anno ugyanezen megoldással találkozni, az kap tőlem hegyes füleket és hozzápasszoló zöld sipkát ajándékba). Természetesen a Crossblade és a lángsörényű paripánk, Ruin, annak a bizonyos jéghegynek a csúcsát képviselik. Tizenegy -féle műremek brutális gyilokeszköz (három lőfegyver tipussal!) áll rendelkezésre, mindez számtalan speckóval, tulajdonsággal, rage-el kitámasztva. Grátiszként, utcai árusunk, Vulgrim révén nemcsak a térképen teleportálhatunk, hanem a zsákmányolt lelkekért és rejtett holmikért cserébe kiizmozhatjuk a neszeszert. Wóning', a teljes maxoláshos nem keveset kell ám pörgetni a játékot! A fejlődésben végre nem követték el azt a kapitális hibát, amit oly sok más szeletelős produkcióban. Tápos antihősünk a régi színhelyekre vissza-visszakalandozva ugyanúgy megmárthatja a kétélű Chaoseater pallost a játék legelső botor zombi kreatúráiban, mint a szintjének megfelelő aktuális nagyágyúkban. Így kellően kihangsúlyozott tudott maradni a már elért képesség-fegyverzet tuning; és ez érdemi pluszokkal járul hozzá az élvezeti faktorhoz, mert nincs lehangolóbb annál, amikor hiábavalónak érzed a rád mért fejlődési cécót, hiszen az első perctől az utolsóig vért izzadsz minden piszlicsáré sikerért. A legszebb Pokol a Földön A látvány változatosságával gyönyörködtet, színhelyeiben kivétel nélkül baromi szép (nálam a sivatag az örök favorit és az angyalvadászat pályája, Ulthan-el) – főként a nagy egészre értve –, no és [szívre tett kézzel] külön-külön komponenseire bontva is tartogat emlékezetes pillanatokat: A földszínig rombolt felhőkarcolók rengetegében döghúsból lakmározó varjak tanyáznak, míg máshol ázott magazinok lapjait kavarja a szél, mintegy szomorú mementót állítva annak, hogy egykoron emberi lények lakták eme pokollá torzult sártekét. A víz, a sivatag gomolygó porfelhői és a Chaoseater pulzáló mágia effektusai fejenként csillagos hatost érdemelnek, semmi kivagyiság, eltúlzott csillogás. Külön örvendetes, hogy a műfajhoz illő gótikus épületelemeket sem erőltették túl. Apropó tradicionális motívumok, pillérek miegymás.. a Scalding Gallow tologatható vér-szökőkútjainál lehidaltam, mmm az a zubogó paradicsomlé... szóval iszonyat jól néz ki a vérkellék gyerekek! Monszták tekintetében felemás a kép, a főhős, a kreatúrák, az emeletnyi bigbossok kidolgozottsága az egekben – amolyan comics -szerű stílusban a képernyőre vetve. A mozgásanimációk jócskán túlnyúlnak a „tisztes iparosmunka” elcsépelt lózungon. Ezzel szemben az ellent érintő különbözőségek hiányával nem voltam teljes mértékben kibékülve, a Vigil Games dizájnerei sajnos el-elsütötték azt a poént, hogy bizonyos egyedek esetében szinte csak a színvilággal variáltak.   Összességében a grafikára megkockáztatnám a „közepes feletti” minősítést.   Btw bugok & optimalizálatlanság: Húsz óra alatt kétszer sikerült kizuhanni a padlózatból a vakfekete semmibe – oda se neki. Akadozás, lassulás ritkábban fordult elő. Viszont komoly gond a kurrens generációs rákfene megléte, vagyis a VSync képkatasztrófa, ami az említett gikszereknél sokallta súlyosabb, nonstop jelenlévő problémája a játéknak. Darksiders által homályosan Epilógus: Konzol őrültként nyugodtan hagyhatod magad megvezetni a Darksiders által, legyen mentséged az, hogy még nyeretlen kétéves vagy a nagy videogame forgatagban, vagy éppen az, hogy bár felismerted a „copy-paste” eljárást, de magasról teszel rá, mert Te kizárólag szórakozni szeretnél, s nem morális kérdéseken kérődzni. A THQ lovasa mindkét esetben garantáltan segít az önfeledt kikapcsolódásban. War-al együtt fejlődni, Ruin tüzes nyergében feszítve végiggyakni a komplett apokalipszisi bestiáriumot, kilátástalannak tűnő bossfightokba keveredni kiváló elfoglaltság, ami nem mellesleg hosszú-hosszú időre leköti majd az egyszeri játékost. Azonban amint a felsejlő emlékek hatására holmi keserű szájízű plágium számlálásba kezdesz, máris megette a fene az egészet. Inkább szállj fel az utóbbi idők legnagyszerűbb klón hullámvasútjára és tégy úgy mint a minőségi akciómozik esetében: azaz hagyd magad sodorni árral. Majd a krónikás pontot tevé a Darksiders Wrath of War história végére. A Lovas nyolcszor perzselé bele önnön nevét a verdikt márványoszlopa utolsó rubrikájába. A kilencedik és a tizedik vágtához a kulcsszó: önállóság, és még annál is több önállóság. Mert kedves Vigil Games, amennyiben lesz folytatás – és ide a vérhabban fürdőző mezitelen pengét, hogy lesz – akkor annak a totális egyediség jegyében kell(ene) megfogannia! Hangulat 10 Ádáz – néhol humort sem nélkülöző – harcok lovagpáncélba burkolt kolosszusok, démonok, hófehér tollszárnyas angyalok, gigantikus bigbossok ellen. Érezni a súlyt, a lendületet, az emberfeletti erőt. Grafika 8 Stílusos, folyamatosan megújuló környezet a monotonitás szikrája nélkül, ámde úgy vágja a képet (VSync hiba), hogy fejgörcsöt kapsz. Zene 7.5 Volt zene? Emlékszik rá valaki? Ellenben a hangeffektusok roppant valószerűek. Többjátékos mód - Egyszemélyes mód 8 Furmányos agy és kellő nehézségű reflex -torna. A tartalomra nem lehet panasz, 15 óra alaphangon. Érdekes módon önmagában a hard fokozat helyi megfelelője, alig-alig képes nyújtani a szavatosságon. Kezelés 8 A dupla ugrást sokszor bosszantóan nehézkes abszolválni. Továbbá az első egynéhány órában problémákat okozhat a life/rage porciók és a képességek gyors betallózása. Összegzés 8 A Darksiders nem stílusteremtő, nem műfajának messiása, „csak” egy minőségi alkotórészekből gyúrt, baromi finom akció-kaland game. Ugyan a mára csontig pucolt „kihagyhatatlan” közhely nélkül, de bátran ajánlom. Cimkék: Game, Xbox 360, Playstation 3 Írta: rico77 - 2010-01-27 19:33:24 2 Hozzászólás Darksiders-i bohóságok Kritizálás közben felbukkanó kóros agymenés (értelmét ne keresd)   Muzikális alternatíva, avagy egy rockimádó gémer képernyőre vetett bohó gondolatai: A germán teuton lovagok kibeb@szott zenei kőtörésével felpiszkált világégés. Yes! Meggyőződésem, hogy működhetne:). Rammstein-i menetelés talpalávalónak a Darksidersbe, inkább ez, mint valami olyan, amit tíz perc után végleg elnyel az amnézia jótékony ködfelhője.   Mennyivel stílusosabb lenne összevágni egy hangulatos videót (gameplay + mjuzik). Eh talán valamikor megcsinálom, addig is:   Hang leo és play..   .. Rammstein bekapcs Cimkék: R'n'R, Game, Xbox 360, Playstation 3 Írta: rico77 - 2010-01-24 18:04:33 Szólj hozzá! Mi pörög? Bionic Commando   A hatmillió dolláros Spencer Vastag betűvel szedett Játék, amely a nem is oly régmúlt kor dicsőségét hivatott demózni, ez a GRINesen újragondolt, third-person porcukorba forgatott Bionic Commando. A Capcom B.C. exhumálása a modern 's fúh de divatos vertikális himbálódzással egybevéve is kőkorszaki platformer-akció videogamenek minősül, így mai fejjel már nehézkesen értékelhető kellő objektivitással. Amennyiben a halványan posztapokaliptikus színezetű grafikai sallangot elhagyjuk, akkor alapjaiban és mechanikájában erősen középszintű holmit kapunk. Olyat ahol a mesterséges értelem irányította ellenfeleket mágnesként vonzzuk, olyat ahol fedezékek mögé bújva a mechek/harcosok máris könnyen átverhetők. A játék menete az "ellenörzőpontból ellenörzőpontba" lineáris sémára korlátozódik, a mellékes objektívák kizárólag a légi aknamezők deaktiválásból állnak. És a karhinta: idővel kezelhetővé szelidülő, izgalmas száguldozás széltében & hosszában (relatíve) nyitott játéktéren, amit zavaróan homályos, ám irgalmatlanul gyorsan ölő radioaktív mezőkkel, Geiger-Müller számlálós effektussal határoltak. A fehérraszta badass főhőssel való azonosulás kemény dolog. Számomra hatalmas buktának tűnt a biónikus implantjával hadonászó (kender)Spencer, avagy maga a karakter, a kötődés egészen az első végigjátszás utolsó fejezetéig váratott magára. Majd egyszerre beért, miért igazán f@szagyerek N.S., hogy miért jó az utolsó, képernyőnyi energiájú főellenség lemészárlását követően, még pár – győzedelmes – percig visszatérni a csatatérre.. (mert csak.. játszd le, tapasztald meg, éld át!)   A hús-fémdaráláshoz adott lövöldözős eszköztár súlytalan, nem úgy mint hősünk biónikus pofonjai. A teleszkópos balos többfunkciós csodái kvázi teljességgel kiváltják a hagyományos fegyverhasználatot. És ki akarna az enyhén bugos gránátvetővel durrogtatni, amikor tonnás gépjárműroncsokat hajigálva lapíthatja palacsintává a BioReign bakákat és rakétazuhannyal lődöző Biomech bádogkasznikat? Testek kilométerekre hajigálása, adrenalin módban elkövetett csoportos likvidálás gyilkos meteorként becsapódva, vagy éppen a kart acélsodrony ostorként használva.. az FSA soraiba visszaigazolt veterán kisujjból, párdon bal kézből rázza ki mindezt. Zene, hangok. A kötelező bullshit bekezdés, amikor gamer ítész féleként eljátsszuk, hogy mi a kép-zajdobozok membránjairól dübörgő elektro vaszások közepette mennyire kedveljük a filharmonikus muzsikakeltést, és biza megbizsergetnek azok az ördögi technikájú vonósok, a fúvósok virtóuz játékát meg egyenesen megkönnyezzük. Valójában ez esetben változatos szinkronhangokban fukarkodó (Mike Patton oké), nem túl emlékezetes hangeffektusokkal szerelt TPS-ről van szó, amit atom (vááágod) zenékkel tettek kerek élménnyé, átkozottul beindulós, belelkesítő modern akció aláfestéssel! Mp3 lejátszókban is megállná a helyét a felhozatal, mutatok kedvenceket.   Instant recenzióhoz, instant végszó: Élveztem minden pillanatát, még az extrém commando fokozat "hajszálakat őszítő", "ökölbe harapó" hatásaival együtt. A Bionic Commando keményvonalas videogame, mentes mindenféle mesterkéltségtől, letisztult, szép produkció. Elkapott a lendülete nya, olyannyira, hogy hamarosan újra Lost Planet tokot bontok, esetleg a spantól kunyerbált gyűjtői Devil May Cry 4-et. Capcom, királyok vagytok! 10/8 + Kötelező klasszikus a Kepkomtól' + Biónikus-teleszkópos falrengetős öklösök, az eddigi legfürgébb háztető akrobatikával. + Remekbeszabott fizika. + A miliő: hidrofóbia és tériszony, a kellemesen borzongató fajtából. - Kusza, nehezen követhető challenge rendszer. - Kevésbé hangsúlyos bossfightok. - Nem mindig egyértelműek a pályák rádióaktív határvonalai; Spencer dézsányi vízben is képes megfulladni, ennyire csak nem nehéz az a biónikus izéh;) - Automatikus mentés (illetve pályaválasztás ecsivmentek nélkül).     Dante's Inferno demo Nem tudnak hack 'n slash-t csinálni ezek a sápadtarcúak..(?) A gigányi méretű játszható ízelítő első egynéhány perce alapján a Dante's Inferno nem több egy újabb klónozási művelet félresiklott végtermékénél. Az EA jókora irodalmi alapanyagot gyúrogatva saját hack 'n slash hőst épített, hogy majd – feltehetőleg – folytatásonként hámlaszthassa le a különböző vastagságú bőrrétegeket. Nem igazán próbált alapjaiban lehengerlő kuriózumot alkotni, nagyrészben inkább biztosra ment. Ahol mégis meg-megvillantotta az individualitás szikráját, ott tette azt bátortalanul és valami hajmeresztő stílusidegenséggel: A filctollas átvezetők minőségét, illetve röhögésre ingerelő fals brutalitását látva, teljes joggal sejlenek fel a korai diákévek unalom szülte spirálfüzet firkálmányai, esetleg Beavis & Butt-head -jellegű rajzfilmes baromságok. Kérdés, hogy ennek ellenére miért nem lehet egyszerű vállrándítással letudni Dante pokoli odisszeáját? A (rossz)válasz az, hogy azért mert így végre Kratos művértől tocsogó, legendásan agresszív kalandja elérhetővé válik a más platformon nyomuló játékos számára.. Bahh.. Annyi a titka Visceral Games varrt mellkasú üdvöskéjének, hogy ebben a cuccban tényleg durvára élvezetesen, haladósan lehet legyakni a monszták ádáz hordáit. Gördülékeny – és esetenként vad gombnyomorgatásba, látványos kivégzésekbe torkolló – a hent, jól használható a mágia. A kétpolusú skill treeben rejlő kérdőjelek mennyisége pedig izgalmas lehetőségeket sejtet. Pusztán ennyi. De mindez a jelen trendben már elegendő lehet a sikerhez, sőt még oly rázós negatívumokat is a háttérbe szoríthat mint például: tereptárgyakban szűkölködő sivár környezet (a felszínen természetellenes megvilágítással), a bal analóg hátrahúzáskor bekungfuzó keresztes lovag (újabb stílusidegen f@szkodás), klisébemutató. Megnyílik e a pokol kapuja rögtön premierkor? Hm, egyelőre spártaisra gyúrt izomzatú hírónk merüljön alá az Ő Beatricéjért az alvilág kénbűztől szagló tüzes bugyraiba és mondjuk egészen addig maradjon ott, amíg ötezerért (classic dobozban) kínálják eme konzolosított Isteni színjátékot. Részemről az iménti ítéletet, kizárólag 8, 9 pontos végértékelések esetén vagyok hajlandó újragondolni. + Vééééér + Heeeent + Jóféle karakter-animációk - A rajzolt fércmanga átvezetők - A grafika sűrűn sz@rság Cimkék: Game, Xbox 360, Playstation 3 Írta: rico77 - 2009-12-27 05:13:28 9 Hozzászólás Előkészületben „Lead me, follow me, or get out of my way” Jön! Jön! Jön! – Mi pörög-zörög a masinákban. Íráskirohanás az egyszeri játékos pennájából. A várható konzolkultúrális környezetszennyezést (a.k.a posztolást) az ünnepi mega-zabálásokat, heverészéseket bokros családi teendőimet figyelembe véve a két ünnep közé terveztem megejteni. Addig is változatlan lendülettel hódolok a tweetelés nyúvéves örömeinek. Mindennapjaim lakonikus krónikája elérhető az oldalsó „Száznegyven” címkézésű oszlopban, vagy akár közvetlenül a twitter.com/rico77hun címen. Cimkék: Ánblokk, Game, Konzolátus, 140 Írta: rico77 - 2009-12-25 16:20:29 Szólj hozzá! Boldog karácsonyt! A karácsony okán eme posztot befullaszthatnám a kötelező soksoros testnedv-tengerbe, és erőltethetnék rozoga lábakon álló videojátékosi átfedéseket, de inkább nem. Szokás szerint magasról kakkantok az illedelemes elvárásokra lányok! Boldog karácsonyt minden spannak, a nemspanoknak akik olvasnak, szintén. Okay, feldobtam a mancsokat a magasba: Mindenkinek, frankón. Cimkék: Ánblokk Írta: rico77 - 2009-12-24 15:25:20 2 Hozzászólás 2009 Spike Video Game Awards Bevezetés gyanánt részlet a VGA kiskátéból: Kérdés - Spike TV Video Game Awards, hö? Válasz - Színes-zajos rongyrázás, showműsor, ahol celebritások osztogatják a vállveregető „best” achievementeket, miközben a szünetekben megtömik a fejünket reklámhipnózissal – jelentem esetemben missönféld', a ph-értékre nem(sem) emlékszem, talán ennék egy vajaskenyeret, ám ez tökre spontán. Noha ez így sarkos, persze aki a pocak problémákkal küszködő Mike Tyson (no offense, kimondottan kemény, embertpróbáló éven van túl Mr. Iron Mike) torkából szerette volna hallani, hogy ki nyerte a legjobb shooter díját, az bizonyára örült Snoop korábbi rap-időhúzásának, de a mázra fogékonyaknak még a porondon felejtődtek páran a „macska muzikálisabban vernyog dugás közben”-féle alternatív arcokból is. Ha a sok-sok, csillogó flitterrel beszórt sületlenséget kivágnánk a francba, maradna nettó tíz használható perc, hogy abban mi zajlott le, azt rögvest megkísérelem vázolni – hja, legalább szerény blogos hajlékomban ne kelljen felesleges kitérőket tenni. (Csak félszemmel a Joystiq liveblogjából puskázva, főként hevenyészve, szigorúan a teljesség igénye nélkül.) Batman Sequel – Batman: Arkham Asylum 2 Fejlesztő: Rocksteady Studios Kiadó: Eidos Az Arkham Asylum rozsdamarta vaskapui nyikorogva kitárulnak, doktor Joker szakrendelése ezúttal kiterjed a környező utcákra. Külön öröm, hogy a percnyi hosszúságú trailer felidézte számomra a hazánkban kapható Batman képregények első füzetének feledhetetlenül beteg, komor hangulatát. Ráadásként még egy sokat sejtető „Sionis” feliratú táblát is elhúztak az orrunk előtt 0:46-nál...   True Crime prömier – True Crime Fejlesztő: United Front Games Kiadó: Activison   Ide most valami okosat illene írni... lélekbemarkoló hatással bírt a széria és a többi. Valójában nem, a New York City alcímet viselő korongot negyed óra után örökre száműztem classic Xboxom leharcolt lemeztálcájáról. Túl sokat akaró GTA klónnak tűnt, szokhatatlan szaggatással, fokozódó dögunalommal. Ennek ellenére nem állítom, hogy a jelen generációra szánt True Crime mozgóképe ne dobogtatta volna meg kellemesen (TPS) akciózásért repeső szívemet: Hongkongi triádok, motoros üldözés, bunyó, adrenalinfröccs.   Tron feltámasztás – Tron Evolution Fejlesztő: Propaganda Games Kiadó: Disney Interactive   A '82-es sci-fi mozi, a Wachowski fivérek disztópikus Mátrixának – egyik – előszobájaként is értelmezhető. Múltidézni azonban felesleges, a Tron ugyanis szintén beállt a készülődő folytatások végeláthatatlanul kígyózó sorába. Az ismételt megjátékosítás apropójául szolgáló Legacy sztorija és a mára retróba átcsúszó klasszikus közt megbúvó esetleges párhuzamok kinyomozásától e pillanatban eltekintenék.   Nincs év Csillagok háborúja nélkül – Star Wars: Force Unleashed 2 Fejlesztő: LucasArts Kiadó: LucasArts Emlékeim szerint valahol a sokbőrös rókaként funkcionáló sportjátékok promói környékén került bemutatásra a LucasArts dollárcsilliárdokat f*só Star Wars univerzumának újabb szereplője, jelesül a Force Unleashed második része. Pont. A tartalom: A kapucnis Starkiller jól levillámozza a gigászi monsztákat és ismét nagyon badass meg minden.   A végtelen történet, avagy PoP szappanopera – Prince of Persia: The Forgotten Sands Fejlesztő: Ubisoft Montreal Kiadó: Ubisoft   Perzsia hercege szappanoperákat megszégyenítő hosszban támad (megannyi epizód). Olybá tűnik az ígéretes cel-shaded reformnak jövőre búcsút intenek Übiszofték, már amennyiben a T.F.S ténylegesen igazi nagygépes résznek készül. Mindenesetre a VGA-s videó által generált izgalmi faktor rendkívül alacsony.   TPS „várós” státuszban – Spec Ops: The Line Fejlesztő: Yager Development Kiadó: 2K Games   Tetszetős külsönézetes meglepetés a 2k gondozásában. Ígéretes zúzda Dubai forró homokócenjában. A mozgókép csillagos hatos! Killzone 2 gyártelepharc feeling, Björk elvont zenei-tripjével meglocsolva.   Modern Warfare csapásirányban – Medal of Honor Fejlesztő: EA DICE Kiadó: Electronic Arts   Az EA Medal of Honor-jának rebootja szintúgy leteszi az antik szuronyos puskákat és kiharap a modernizált csatatér kínálta roppant jövedelmező sütiből – minő képzavar-kavalkád.   ..és akkor lehalt a stream – Halo: Reach Fejlesztő: Bungie Kiadó: Microsoft Game Studios Jöjjön amit olyannyira vártunk és ami az internetes folyamban az első képkocka után dafke lerohadt. Reach. A játék motorjával meghajtott hangulat turbózás mindenképpen epic, úgy kisbetűsen. A naggyal írt „kib@szott EPIC-hez” azonban jóval több kell kedves Bungie. Részemről tűzben edzett, csatázó Spartanokat akartam volna látni, párszavas magasztos kupaktanács és seggszétrúgós harcra készülődés helyett. Cimkék: Game, Xbox 360, Playstation 3, Nyúz' Írta: rico77 - 2009-12-14 04:08:34 2 Hozzászólás Rogue Warrior; Avatar; The Saboteur – Tesztpontszámok Befutott pár, az év végi zárófelhozatal néhány fontosabb (illetve annak vélt) cuccát boncolgató rivjú. Verdikt pontszám mutogatós lecsóba csapkodás indul! A mély orgánumú Mickey Rourkeos bzmegekkel kibélelt Rogue Warriror, a GameSpot szerint két pontot ér a maximális tízből – halkan jegyzem meg, hogy a G.S. kritikusai a Terminator Salvation-t túlontúl nagyvonalúan öt ponttal jutalmazták nyáron, ergo el lehet képzelni, hogy mit (nem) tudhat a Rebellion kommandirozós badass shútere.. Mr. James Cameron cafatokba hypeolt Avatarjának videojáték adaptálása már jónéhány fokkal melegebb tesztelői fogadtatásokban részesült. A Eurogamer James Cameron's Avatar: The Game rivjúja öt pontos végértékeléssel zárult. Amíg GameSpotos súlyozásban öt és fél pontot ért meg ugyanezen produkció. És az IGN-nél még erre is rádobtak egy lapáttal: az arcok hat egész nyolcra értékelték a Ubisoft bátran színezett sci-fi TPS-ét. Ellenben olybá tűnik, hogy meglepően korrektül sikerült az EA bábáskodása alatt készülgetett sandbox-stealth alapokkal kevert nácigyilok akció, azaz a The Saboteur. A Pandemic Studios a Mercenaries 2 fiaskó után végre – ám sajnos utoljára – finoman villantott. IGN: Hét egész öt; TeamXbox: Hét; Videogamer: Nyolc; Gameinformer: Nyolc  Az első stuff helyett előbb szoknék rá a „nejlonzacskóból oldószert belélegez” tudatmódosításra (mondván kevesebb agysejt pusztul), a második majd talán egyszer kipróbálós, a harmadik pedig tutira megvevős. Cimkék: Game, B-ZS, Xbox 360, Playstation 3, Nyúz' Írta: rico77 - 2009-12-03 10:01:54 2 Hozzászólás XBL– Haverállatok holnaptól! A cicatartás katartikus gyönyöreit sosem győzőm eléggé hangsúlyozni, a reggeli kakaszedés, pesától ázott alom kilapátolása, permetezővel kül és beltéri bolhairtás. Mmm.. karakterek tízezreit szórva lehetne sztorizni Gusztáv macska kacifántos élettörténetét taglalva.. De következzék inkább a videojátékos vonatkozás, figyelem dögöket az ölbe (fekete pulcsival nem ajánlott): Holnaptól a Piactér tartalma virtuális szörnyetegekkel bővül! Akarjál te Paris Hilton márkájú kutyust, vagy éppenséggel sikamlós kigyófélét hűséges avatár cimborának, – bizonyos keretek közt – minden megoldható: December 3-tól rendelkezésre áll többféle kutya, illetve macska, dumagép papagáj, szedatív hatású aranyhal, tengerimalac, vicceskedő majom, nagyonkígyó és a burzsuj beállítottságúaknak még póniló is. 240 MS pont kifizetése után a kiválasztott kiskedvenc máris életre szóló haverságot köt gamertaged rajzfilmszerű főhősével (részemről egy pohos cirmos rendel).   Major Nelson képtára Én amondó vagyok, hogy a Marketplace-es tartalombővülgetés ezen mellékága addig szép és jó, amíg asszonypajtások figurái nem kerülnek be a megvásárolható apróságok listájába. Mert hát senki gamer sem szeretne házsártos csajneműt a háta mögé. Olyat meg főleg nem, aki súlyos teflon edényekkel a kézben hadonászik, miközben szövegbuborékban még be is üzen: „Kocc le a multipléjerről édesapa, a Született feleségek dévédéket akarom fogom nézni!”. Ááááá.. A hímsoviniszta marha blogger meg majd kap pirosat az arcfelére, hogy így egybemosta a háziállatok és nők műfajokat. Cimkék: Xbox 360, Nyúz' Írta: rico77 - 2009-12-03 03:40:20 5 Hozzászólás Blur – A powerupos janizás Blog címkék: nem éppen aktuális nyúz'   A 2001-es The Fast and the Furious című pop-corn akció megihlette futószalag termékek tiritarka neonfényei mára fokozatosan elhalványulni látszanak. Az urbánus száguldozások reneszánsza leáldozóban vala. Ami – tegyük hozzá – nem feltétlenül baj, hiszen a lóerő párbajos ki a faszagyerek zsáner kontrollerrel dettó, akár a multiplexek kólatartós bársonyszékeiből: azaz kizárólag néhányszor fogyasztható. Mindennek most alaposan beint a Blur. Tudniillik a Project Gotham széria főpapjai alkotta autósgame a könnyed nitrózások, jelesül az imént skiccelt árkád kergetőzések irányába mozdul el. Számomra a következő mozgókép időutazás -féle, mintha ismét farmert és edzőcipőt húzva, boroskólát szürcsölgetve várnánk az esti dizsikezdést. Még ha ez a cirka négy-öt évnyi visszakanyarodás nem is annyira ciki, mint teszem azt újra didzsé bobóra rázni.. Btw enyhén pejoratív hangvételű földlapátolás egy ígéretes produkcióra? Nem, mindössze megkésett rácsodálkozás: Powerupos janizás valódi licencekkel a Bizarre Creations műhelyéből? Amikor már az EA is ejti a (túl)sokat dédelgetett pénzverdéjének alapkoncepcióját és inkább versenypályák aszfaltcsíkjain tekergeti a sportkormányt? Vatafak? Megjelenés 2010-ben, az Activision gondozásában. Cimkék: Game, Xbox 360, Playstation 3, Nyúz' Írta: rico77 - 2009-12-02 11:16:35 Szólj hozzá!   1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Következő oldal